Prológus

"Gyerekkorom óta nem
Olyan vagyok, mint más.
Szemeim nem úgy látnak."

2008. 01. 15. 01: 36:

Mr. Neblin, férj -és családapa magára hagyta feleségét, és egyetlen gyermekét, Mirandát, aki aznap töltötte be 16. életévét. A férfi munkáját végezte az irodájában, ám amikor hazaindult, egy

gyilkosság áldozatává vált. A fiatal John Wayne Claver -aki Mr. Neblin egyik betege volt- talált rá a holttestre egyik szomszédja háza mellett. A fiú vallatása során megtudta a rendőrség, hogy egyik
szomszédja háza mellett lelte meg, egy hatalmas vértócsában, ám természetes testhelyzetben. Segíteni akart rajta, de már késő volt.

A boncmester jelentése alapján az áldozat testén nem találtak erőszakra utaló jeleket, és a nyakán kívül semmihez nem értek. Előbb elvágták a torkát, majd kicsavarták a nyakát. Egyéb sérülései nem voltak, azonban a tettes -valószínűleg egy késsel- a gégét és a vénákat teljesen keresztülvágta. A nyak 230 fokos szögben csavarodott ki. Hirtelen halt meg; ugyanis John állítása alapján szemét nyitva, fennakadva talált a férfire. Drogot, gyógyszert vagy egyéb vegyszert nem találtak a szervezetében. A rendőrség szerint gyors gyilkosság történt, ami nem a kínzáson alapult. A testet elküldték balzsamozásra, hogy a család még egyszer, utoljára láthassa Mr. Neblint a temetésen.

Mély, nehézkes sóhajtás hagyta el Sassy ajkait, amikor belekarolt megtört édesanyjába, és elhagyták a temetés helyszínét. Senki nem számított arra, hogy eddig elhúzódik majd. A két gyászoló némán botorkált a sötét utcán, ahol egy lámpa sem égett, és már mindenki rég eltette magát másnapra. Mindketten tudták, hogy a gyilkost még nem fogták el, de ez most valamiért nem érintette meg őket. Elmerültek a saját gondolataikban és eltöprengtek az élet valódi értelmén. Nem értették, hogy érhetett így véget, de nem is akarták. Csak annyit tehettek, hogy reménykedtek abban, hogy Neblin már jobb helyen van.
Sassy édesanyja olykor lopva gyermekére pillantott és megszorította kezét. Bár abban a hitben tette ezt, hogy őt akarja vigasztalni, legbelül ő maga is tudta, hogy csak tehetetlenségében és elkeseredettségében tette. A szél olykor gyengéden belekapott kettejük hajába, és az egyforma színű szálak lágyan repkedtek. Ilyenkor eszükbe jutott az elhunyt szeretete, ahogyan simogatta feleségét, és egyetlen lányát. Remegő ajkuk formálta a szavakat, de azok csak halk motyogásként látták meg a napvilágot. Megszűnt körülöttük tér és idő, csak mentek előre, mit sem tudva a harmadik személyről, aki addigra már léptüket nyomon követte. Nem hallották a bennük tátongó üresség miatt az egyre hangosodó, egyre közeledő halált, és ez jelentette a vesztüket.
Amíg a két egyedül maradt családtag támogatta egymást, addig a harmadik személy lesújtott. Elsőként Mirandát intézte el; kiragadta őt Sassy öleléséből, torkához szegezett egy fényes pengét, és lefogva a száját lassan hátrált a lánytól, aki elsőnek csak megszeppenve várt, de hogy mire, azt még ő maga sem tudta. Tudta, hogyha felsikolt, akkor a gyilkos egy mozdulatával árvává teszi őt, de ha nem segít, akkor is meghalhat az anyja. Utolsó reményében kockáztatott, és egyenesen a tettesnek rontott. Miranda elfojtott sikollyal próbálta megállítani lányát, de már késő volt; Sassy egyensúlyával a támadójukra összpontosított, ám elvétette a támadást, és a fiú könnyedén kitért előle, ő pedig a hideg betonra zuhant, és felsértette tenyerét. Zihálva a gyilkos felé fordult, de nem maradt ideje felállni, és újra támadni, mert a fiú ekkor, rezzenéstelen szemmel, kaján vigyorral arcán egy mozdulattal vágta keresztül a tehetetlen nő gégéjét, aki ebbe azonnal belehalt. A gyilkos Sassy felé lökte Miranda hulláját. A kimúlt test a lány ölébe zuhant, és összevérezte annak fekete szoknyáját. Sassy felordított, de a gyilkos rávetette magát; fekete ingénél fogva emelte fel őt, majd belepillantva tengerkék szemébe a hozzászólt:
 - A nevem John Wayne Claver. Jól jegyezd meg, mert ez az utolsó név, amit hallasz! - pengéjével bemetszette a lány orcáját, majd ujjával letörölte róla a frissen csordult vérét - Viszlát! - azzal egy utolsó, és egyben végzetes vágással véget vetett Sassy életének. A lány élettelenül talált nyughelyet magának anyja mellett. Együtt igyekeztek utat találni maguknak a másvilágra, együtt indultak megkeresni elvesztett rokonukat, aki már várt rájuk az út másik végén. Csakhogy egyikük eltévedt a gomolygó ködben, és ott ragadt az életben, és azon töprengett, vajon mit ártottak ők annak a fiúnak.